A craniosacralis ritmus
A craniosacralis rendszernek saját ritmusa van, ezt „az élet légzésének” is nevezik.
A craniosacralis ritmus 8-14 ciklus/perc. Ez egyénenként változik, de egy emberen belül állandó. A 8-nál alacsonyabb érték alulmûködést jelent, a 14-nél magasabb pedig túlmûködést. A ritmus létrejöttében a koponya és a sacralis csigolyák játsszák a legfontosabb szerepet, mint a rendszer két vége. Kitapintani is ezeken a helyeken lehet legkönnyebben.
Egy ciklusnak két fázisa van, összehúzódás és kitágulás. Ennek megfelelõen változik a koponya kiterjedése és a rendszer másik végpontjának, a sacralis csigolyáknak a mozgása. Ez utóbbinál hintaszerû mozgás érzékelhetõ.
Az összehúzódás fázisában a sacralis csigolyák elõre mozdulnak és a koponya oldalirányba kitágul, homlok-tarkó irányba megrövidül. A kitágulás fázisában a sacralis csigolyák hátramozdulnak, a koponya oldalirányba keskenyebb lesz, homlok-tarkó irányba megnyúlik. Az egyik fázis vége és a másik fázis kezdete között egy neutrális zóna van, amit tapintásnál szünetként érzékelhetünk. Palpációval a frekvenciát, az amplitúdót, a két oldal szimmetriáját és jellegét figyelhetjük.